Folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Korábban szó volt az ember szívéről, lelkiismeretéről, most pedig az ember gondolatairól szólok.

Ez a három: az ember szíve, lelkiismerete és gondolata a múlt alkalommal olvasott Igében is együtt van. Róm 2,15: a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik.

Most olvassuk el alapigeként Ézs 55,7-9: Szó lesz 1. Az ember gondolatairól. 2. Isten gondolatairól. 3. A megtérésről. 4. A hívő ember gondolatairól.

1.) Az ember gondolatairól

Isten lesújtóan beszél az ember szívéről és a gondolatairól: 1Móz 8,21b: az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva. Máté 15,19a: Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.

Azt olvastuk az alapigében: Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait. A gonosz embernek, akár férfi akár nő, gonoszak az útjai, a tettei, és ez a gondolataival kezdődik. Először kigondolja a gonoszt, aztán elindul az útján, hogy véghezvigye. Zsolt 94,11: Az Úr tudja az embernek gondolatait, hogy azok hiábavalók. Péld 16,9: Az embernek elméje (= szíve) gondolja meg az ő útját; de az Úr igazgatja annak járását. Nagy kegyelem, hogy az ember járását az Úr igazgatja. Ezért nem tud az ember véghezvinni minden kigondolt gonoszságot, csak amit az Úr megenged. Zsolt 33,10: Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait. Ha nem így lenne, a népek már kiirtották volna egymást.

Ugyanis a bűnös ember gondolatai testiek és halálosak. Róm 8,5a és 6a: a test szerint valók a test dolgaira gondolnak… a testnek gondolata halál. A bűnös, testi gondolkozású ember a Sátán uralma alatt van, aki hazug és emberölő kezdettől fogva. Mi, hívő emberek is ilyenek voltunk. Ef 2,3: Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is.

Az ember gonosz gondolatai haragra ingerlik az Urat. Péld 15,26a: Utálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok. Ézs 65,2-3a: Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán; A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe. Az ember lelkiismerete eleinte megszólal, ha rosszat gondol. De, – amint erről szó volt –, ha a lelkiismeret fertőzött és gonosz lesz, akkor már nem látja rossznak a gonosz gondolatait. Akkor Isten Igéje tudja csak útba igazítani. Zsid 4,12: Mert az Istennek beszéde élő és ható, és… megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (szándékait).

Akik nem hallgatnak az Igére, sőt még hallani sem akarják az Igét, a lelkiismeretük pedig már elhallgatott, azok Isten ítélete felé, a kárhozatba rohannak. Jer 6,19: Halld meg, oh föld! Íme, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették. A világra, az egész földre veszedelem jön, mert megvetették az Úr beszédét! Megvetették J. Kr.-t, Aki Isten utolsó szava hozzánk, és az ember megy a maga feje, a maga gondolatai után.

2.) Isten gondolatairól

Az alapigében azt olvastuk Isten gondolatairól, hogy azok magasabbak a mi gondolatainknál, amint magasabbak az egek a földnél. Isten gondolata az, hogy megkönyörüljön az emberen, és megbocsásson. Jer 29,11: Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak nektek.

Isten gondolata, hogy kívánatos véget adjon nekünk. Isten üdvösséget, örök életet, mennyeit akar adni. Az ember gondolatai pedig a földiek, és a test körül forognak.

Istennek jó gondolatait jó tettek követték. Kész volt mindent megtenni, minden árat megfizetni azért, hogy megváltson minket, hogy el ne kárhozzunk. Azért adta a törvényt és a lelkiismeretet, hogy rádöbbenjen az ember, hogy gondolatai, tettei, bűnei miatt elveszett, már a halálban van, Isten haragja alatt van. Aztán elküldte a prófétákat, adta az Ő Igéjét, hogy egyrészt rádöbbentsen elveszett voltunkra, de megmutassa a kiutat is, hogy Isten maga gondoskodott bűneink eltörléséről. Mégpedig úgy, hogy Fiát adta áldozatul, hogy az Ő élete árán mentsen meg. Ebben látszik, hogy a miénknél mennyire magasabbak Isten gondolatai és útjai!

Mert ki gondolhatott ilyet, hogy az Isten ellen elkövetett bűnök miatt az Ő Fia haljon meg? Valóban úgy van, ahogy olvassuk, Olv. 1Kor 1,18 és 23-25. Az emberi gondolkozás számára a kereszt erőtlenség, bolondság vagy botránkozás. DE az Isten „bolondsága” bölcsebb az embereknél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az embereknél. Isten gondolatai és útjai valóban magasabbak, mint az ég a földtől! Mert Isten szeretete és irgalma felfoghatatlanul nagy!

És az Ige felteszi a kérdést: Zsid 2,3: Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Nyilvánvaló, hogy semmilyen módon! Éppen ezért mondja az Úr az alapigében: Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Az ember térjen az Úrhoz! Vagyis térjen meg!

3.) A megtérésről

Mit jelent megtérni az Úrhoz? A megtérés a gondolkodásunknak a megváltozása. Így olvastuk: Hagyja el a bűnös férfiú gondolatait! Homlokegyenest másként gondolkozzon, mint addig! Persze ez nem könnyű! Az ember nem is tudná megtenni, ha Isten nem támogatná. De Ő támogatja! 1Tim 2,4: Ő azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Ha az ember szívében ott a vágy, hogy változzon, ha akar változni, akkor az Úr segít.

Miben mutatkozik meg az ember gondolkodásának a megváltozása, a megtérés? Abban, hogy az ember felismeri és elismeri a bűneit, és bűnbánatra jut. Aztán a bűneit megvallja az Úrnak. Bár az Úr tudja azokat, de az embernek nevén kell nevezni. Az embert megalázza és megdöbbenti, amikor a bűneit nevén nevezi. De így van rendjén. 1Ján 1,9: Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ezt tette Dávid is. Zsolt 32,5: Vétkemet bevallám neked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét.

Aztán az embernek el kell hagyni a bevallott bűneit! Végül szükséges, hogy a gondolatai a jó, tisztességes és Isten előtt dicséretes dolgok körül forogjanak, és abból a megtéréshez illő jócselekedetek fakadnak. Tehát a megtérés: bűnismeret, bűnbánat, bűnvallás, a bűn elhagyása, és a megtéréshez illő cselekedetek.

Egy ószövetségi példa a megtérésre. Hilkia főpap az elhanyagolt templomban megtalálta a törvénykönyvet, és felolvasták Jósiás királynak. Mikor meghallotta, megdöbbent. Olv. 2Kir 22,11-13. A szíve meglágyult az Ige hatására, és a törvény szerint kezdett cselekedni. Olv. 2Kir 23,24-25. Tehát felismerte a bűneiket, megbánta, bevallotta Istennek és a nép előtt is elmondta. Aztán elhagyták a bűneiket, és a megtéréshez illően kiirtották a bálványokat, majd megtartották a törvényben előírt pászkaünnepet. És Isten könyörült rajtuk.

Van ma tekintélye az Igének? Mert a megtérés ma is így indul el: Hallani, majd engedelmeskedni Isten Igéjének. A szívünket ne keményítsük meg, ha megítél az Ige, hanem alázkodjunk meg, mint Jósiás, és az Úr az alázatosaknak kegyelmet ad!

4.) A hívő ember gondolatairól

Az újonnan született hívő ember gondolatait az Ige, Isten beszéde, Isten gondolatai irányítják. Ez a normális. Dávid azt mondja, Zsolt 139,17: És nekem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! A hívő emberben is megfordul sokféle gondolat, de igyekszik azokat Isten gondolatához, az Igéhez igazítani, mert tudja, hogy csak az a jó. Péld 19,21: Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.

A hívő ember szívéből is előjöhetnek gondolatok, amelyek nem Istentől valók. Pl. Luk 9,46-47: Támada pedig bennük [a tanítványokban] az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük. Jézus pedig látván az ő szívük gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt. Az a jó, hogy az Úr látja, és kiigazít minket.

De nekünk is felelősségünk, hogy vigyázzunk a gondolatainkra. 2Kor 10,5: Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak. Ha nem ejtjük foglyul, nem vigyázunk, és nem engedelmeskedünk az Úrnak, akkor a rossz gondolatokat rossz tettek követeik, és Gal 6,7-8 szerint: amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet.

Az aggódás is rossz gondolat. Az Ige int: Fil 4,6-7: Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ha aggodalom lepne meg, imádkozzunk, és Isten békességet ad!

Akkor se aggódjunk, ha az Úr szenvedésekbe enged! 1Pét 4,1-2: Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt.

Azt is tudnunk kell, hogy a gondolataink befolyásolhatóak. Olv. 2Kor 11,3-4. Ezért fontos, hogy ne hallgassunk más evangéliumot, akkor sem, ha az nagyon tetszetős!

Szükségünk van elcsendesedésre, hogy gondolatainkat az Igéhez igazítsuk. A mai világban rengeteg információt, hírt, sokféle véleményt hallunk, amik befolyásolnak. Eltévedünk, ha rendszeresen el nem csendesedünk az Úr előtt.

Szükségünk van a testvéri közösségre is! Péld 15,22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek. Péld 20,18a: A gondolatok tanácskozással erősek. Nagyobb döntések előtt fontos meghallgatni szellemi testvéreink véleményét is, hogy pl. jól értem-e Isten Szavát!

Befejezés

Zsolt 33,11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről-nemzedékre. Keressük, kutassuk és szeressük az Úr gondolatait, amiket az Igében kijelentett, és azokhoz igazítsuk a mi gondolatainkat és tetteinket! Ámen.